Egyetem 2.0

Tömegek bölcsessége, torrent, plágium, MOOK, Wikipédia, digitális demencia, hosszú farok, mashup, Facebook nyilvánosság, digitális kultúra. = Egyetem. 2.0
Megjelent a KJF gondozásában. Töltsétek, osszátok! Szabadon.

A Kodolányi János Főiskola gondozásában megjelent az Egyetem 2.0 című kötet.

Köszönet Szűts-Novák Rita-nak a támogatásért és lektorálásért!

http://www.kodolanyi.hu/images/tartalom/File/kiadvanyok/szuts-zoltan-egyetem-2.0.pdf

Külön köszönet Dragon Zoltánnak a Kindle-re optimalizált mobi verzióért!

https://www.dropbox.com/s/22j85zb2k2ssjuk/Egyetem%202.0%20-%20Szuts%20Zoltan.mobi?dl=0

MOOC (múúk)

A jelen nemzetközi felsőoktatási tendenciáit elemezve mind valószínűbbnek tűnik, hogy az egyetem jelensége átalakul. Mindazon rítusok, melyek a jelenséggel összekapcsolódtak, újraértelmeződnek. Az óralátogatás (térhez és időhöz való kötöttség), személyes konzultáció (interperszonális kommunikáció), mester-tanítvány viszony (a tanár személyiségének jelentősége), jegyzetelés (a tudás rögzítése), egyetemi polgári lét (elittudat) új alapokra helyeződik.

A 2012-ben világszerte népszerűvé vált ingyenes online szabadegyetemeken (MOOC) a tanulás tértől és időtől függetlené válik, helyszíne a világháló, mely velünk van otthonunkban, közlekedés közben, kezünkben hordozzuk eszközeink segítségével. Az előadásokról készített videók bárhol és bármikor megtekinthetők, megállíthatók, újrajátszhatók. A tanárral való személyes konzultációt felváltja a hallgatótársakkal való csevegés és fórumozás. A tanulás horizontálissá válik, nem csak az oktatótól, társainktól is tanulhatunk. Nincs szükség jegyzetelésre, az ingyenes online kurzusokhoz ingyenes jegyzetek is tartoznak, és a tudásszerzést alapszinten szolgálja a Wikipédia adatbázisa vagy Google keresője is.

2014-ben amerikai és nyugat-európai (és csupán néhány közép-európai) egyetemen minden nagyobb mértékben és szélesebb témaregiszteren teszi lehetővé, hogy kurzusait bárki a világon meghallgathassa, szemináriumait elvégezhesse, előadásai végén pedig vizsgát tegyen. Egy hagyományos egyetemen a kurzusok egymásra épülnek, bizonyos ismeretek megszerzése előismerethez kötött. Az online környezetben ez a kötöttség azonban megszűnik. Ez az új paradigma, mely szerint az egyetemek a tudás elérhetővé tétele mellett törnek lándzsát tehát a MOOC (Massive Open Online Course, ingyenes online szabadegyetem).

Részletek egy későbbi IPM-ben.

Papír és képernyő között

Szingularitáshoz értünk. A világháló, és mindenhol jelenlévő digitális eszközök hatására olyan esemény küszöbén állunk, ahol a technológiai fejlődés és a társadalmi, illetve kulturális változások olyannyira felgyorsultak, és olyan módon és sebességgel változtatják meg mindennapi környezetünket, hogy mi, e szingularitás előtt élők képtelenek vagyunk ezeket felfogni vagy megbízhatóan, megnyugtatóan előrejelezni. Ennek egyik eleme, hogy az írás-olvasás természetét megváltoztató digitális paradigma, melyben egyszerre és egy személyben van jelen az író és olvasó, a könyv testének, szerepének, funkciójának újragondolását is szükségessé teszi. A médiakonvergencia hatására, mely csak felgyorsítja a szingularitás érkezését, a tartalom távol kerül a konkrét testtől, tértől és időtől, és bármikor megjeleníthető digitális eszközökön. Elmondhatjuk, hogy napjainkban a médiakonvergencia következménye, hogy valamennyi képernyőnkön, legyen az számítógép, tv, okostelefon vagy éppen táblagép, ugyanazon tartalmat tudjuk elérni ugyanazon módon, ezzel összeolvasztva az eddig párhuzamosan létező médiumok tulajdonságait. A szingularitás bekövetkezte előtt még együtt él nyomtatott könyv és digitális szöveg. A többségében lineáris olvasási stratégiát igénylő, papír alapú mű, és linkeket tartalmazó, non-lineáris, digitális hipertext

Élethosszig vagy életfogytig való tanulás?

Nem mindegy, hogy élethosszig (pozitív) vagy életfogytig (negatív) való tanulásról beszélünk. A Lisszaboni folyamat 2000-ben elfogadott „Oktatás és Képzés 2010” stratégiájának 2004-es időközi jelentése kiemeli, hogy egységes átfogó nemzeti stratégiákat kell kidolgozni az élethosszig tartó tanulás előmozdítására. A fejünkben ugyanis a tanulási folyamat gyakran már lezárul az érettségi vagy diploma megszerzésével. Pedig a szakmai siker és karrier érdekében a tanulásnak éppen ekkor kellene kezdődnie, folytatódnia speciális ismeretek és képességek megszerzésével. Hazánkban is mind gyakrabban felhívják a figyelmet, hogy a végzettség szó jelentősége az oktatásban nem azt jelenti, hogy vége a tanulásnak, hanem hogy az ismeretszerzés folyamatossá válik. De talán érdemes lenne lecserélni magát a kifejezést is.

A sikeres élethosszig való tanulási stratégiákban szerepelnie kell a korábbi tanulmányok érvényesítésének, valamint a mindenki, különösen a hátrányos helyzetű csoportok számára is nyitott, vonzó és elérhető tanulási környezet kialakításának. A program legfőbb célkitűzése volt, hogy 2000 és 2010 között az Európai Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdaságává váljon. Ez azonban nem valósult meg. A hatékony élethosszig való tanulási stratégiákat digitális hálózatokra, és az élethosszig tartó tanulásban résztvevők környezetébe beépülő technológiákra kell alapozni, ezen eszközök segítségével lehet hatékony e-learninget csinálni. 

Khan Akadémia

Khan Akadémia - a jövő iskolája

Gyökeres átalakulás előtt áll az oktatás. A világháló eddig megváltoztatja a módját annak, ahogy kommunikálunk, olvasunk, filmet nézünk vagy vásárolunk. Most a tanítás, tanulás folyamatán van a sor. Mind több helyen olvasni, miszerint az oktatás harmincévnyi lemaradásban van mindennapi digitális technológiák alkalmazóihoz képest, és ötvenévnyire a jövőt alkotók Szilícium-völgyhöz képest. Tanárok és szülők által szívesen hangoztatott, mégis hamis sztereotípia, miszerint a számítógép, táblagép és okostelefon előtt eltöltött idő elmagányosítja vagy éppen elbutítja a diákokat. 

A jelenre a számítógépipar, illetve a telekommunikációs és médiatechnológiák egybecsúsznak, egybeolvadnak, létrejött a médikonvergencia, mely jogosan követel teret az oktatásban. A jelenben egyazon digitális eszközzel hozunk létre és osztunk meg tartalmat, egyazon felületen játszunk, hallgatunk zenét és tanulunk. Húsz évvel ezelőtt még izgalommal töltötte el a tanulókat, amikor a tanáruk egy különleges fóliára rajzolt, hogy pár másodperc múlva az ábrát kivetíthesse a falra. Ez volt a gyors tartalomgenerálás és megosztás akkor korszerű módja. Most felvételt vagy fényképet készít telefonjával, és megosztja az osztállyal Facebookon vagy YouTube-on és a tanítást, tanulást azonnal áthelyezi online környezetbe, melyben az idő és tér kezelése merőben más, mint a kőiskolában. Előfordult, hogy előadásomat befejezve okostelefonom után kaptam, hogy megnézzem leveleimet, és láttam, hogy a tanteremben ülő hallgatók közül többen megosztották a Facebookon az előadáson bemutatott prezentációm elérhetőségét azok számára, akik nem tudtak eljönni. Közép és általános iskolában – generációs jellegzetességből kifolyólag – még népszerűbb a mobileszközök használata a tanteremben, gyakran óra alatt. 

Az ilyen kezdeményezések közül is kiemelkedik a 2006-ban létrehozott Khan Akadémia (https://www.khanacademy.org/), mely jelenleg a legnépszerűbb modern (atipikus) tanulási forma. A változás érinti a felsőoktatást is. Az egyetemek internetre költözését és mindenki előtt való megnyitását a legnagyobb és legnevesebb amerikai már elkezdtek, következő írásunkban járjuk körül.

Manapság webhelyek és szolgáltatások időtől és tértől független hozzáférést biztosítanak számukra az információhoz, és lehetőséget biztosítanak, hogy virtuális csoportok tagjaivá válhassanak. Ezzel egyidőben az információrobbanás ilyen mértéke gyökeresen megváltoztatja a tanári szerepeket. A tanárok immár nem információ forrásként funkcionálnak, hanem módszertani segítséget hívatottak biztosítani a tanulóknak. Soha nem volt még ilyen szorosan összekapcsolódva az online közösség, az együttműködésen alapuló munka és a tanulási környezet.

Felmérések bizonyítják, hogy míg például a felnőttoktatásban résztvevő hallgatók az órákon elhangzottaknak néznek utána, addig a fiatalabb generáció unalmát szeretné előzni egy-egy játékkal vagy csevegéssel. Innen is fakad a sztereotípia, miszerint a digitális eszközök használata magányossá, vagy éppen hiányos ismeretekkel bíróvá teszi a diákokat. Pedig nem erről van szó. Egyszerűen csak a mediatizált környezetükben, ahol a képernyőkről nagyszámú és erejű impulzus éri őket a hagyományos (tipikus) oktatási formák nagyon ritkán képesek sikert elérni, jellegzetesen olyan esetekben, ahol a tanár rendkívüli karizmája a legerősebb impulzus a teremben. Ezért mind nagyobb a sikere az online kurzusoknak, melyek a médiakonvergencia előnyeit kihasználva multimédiás tartalommal, interaktív tanulással, illetve különleges motivációval kötik le a hallgatók figyelmét. A digitális eszközök használata során megkönnyítik és látványosabbá, megjegyezhetőbbé teszik a tananyag elsajátítását. Segítségével a diákok sok olyan dolgot tanulhatnak meg a digitális eszközök segítségével, ami egyrészt nem szerepel a tankönyvben vagy, melyeknek a hagyományos táblán kivitelezhetetlen a megjelenítése.

Korunk hálózati környezetében, így az oktatási folyamat keretén belül is a felhasználó tartalom fogyasztóból tartalom létrehozó válik. Ennek a technikai környezetét a mai internetes szolgáltatások többségét jelentő közösségi média és Web 2.0-ás szolgáltatások biztosítják. A jelenben legnépszerűbb közösségi oldalak a legszélesebb skálán terjedő kommunikációt és digitális tartalomelérést biztosító Facebook, a képmegosztásra közösséget építő Pinterest és Instagram, a csevegés minden nyomát eltüntető Snapchat, illetve a mikroblogolást karakteres formában biztosító Twitter és multimédiásban lehetővé tévő Tumblr. Az ingyenes és mindenki által szerkeszthető Wikipedia, a blogok, illetve a YouTube oktatási videói átalakították információ szerzés, tartalomfogyasztás és előállítás, illetve tanulás korábbi modelljeit. A diákok közös munkára vagy jegyzetelésre mind gyakrabban használják a Google Drive, Keep, a Dropbox vagy éppen az Office 360 szolgáltatásait. Ezek közül kiemelkedik egy kifejezetten oktatási célra létrehozott online iskola, a Khan Akadémia, melyre Bill Gates, a Microsoft alapítója is beiratkozott gyermekeivel. Ez a világszerte mind több hallgatóval bíró iskola sikeresen magába olvasztja az előző Web 2.0-ás alkalmazások nagyrészét, úgy, hogy tartalmát közben nem a közösség, hanem a szakma bizonyított képviselői állítják elő. 

Facebook az egyetemen: erőssége, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek

Ahogy a tanulási-tanítási környezetről folytatott vitákba, úgy a felnőttoktatásról szóló diskur- zusba is bekerült a felhasználók által létrehozott tartalom és közösségi oldalak problematikája. Ezzel egy időben a recepció lényeges kérdéseivé vált a megváltozott tanár-tanuló viszony, a hiteles források kérdése, illetve a tudás megszerzésének átalakult módja. A világháló minden- napi életbe való beépülésének következményeként radikálisan megváltozott az információ- szerzés, olvasás, valamint a tanulás mechanizmusa. Ennek következményeként a felhasználók részéről ma igény mutatkozik az ismeretek gyors megszerzésére. Az okok közé sorolhatjuk az olvasási szokások átalakulását, az igényt és kényszert, hogy a tudáshoz minél gyorsabban férjenek hozzá, és a pragmatikus szempontot, miszerint az olvasókból lett felhasználók nagy része már nem nyomtatott, hanem online szakirodalmat használ, és nem könyvtárban, hanem a világhálón keres.

A prezentáció: http://www.slideshare.net/szutszoltan/sze-konferencia-szts-zoltn

Nemzetközi konferencia

Versenyképesség és egyetem?

Nemzetközi konferencia a Kodolányin!

A látható web

Ma előadást tartottam az ELTE-n a Látható web sorozat keretében.

A világháló megjelenésével radikális fordulat következett be publikációs rendszerünkben. A linkeket tartalmazó szöveg, a hipertext után elterjedt Web 2.0, a közösségi tartalomlétrehozás, melynek keretében a szolgáltatók csupán az online felületet biztosítják, és már a felhasználó tölti fel tartalommal, hogy később e tartalom köré közösségek, hálózatok alakuljanak ki. A bárki által szabadon írható világháló környezetében az évszázadokon át, a nyomtatott sajtó, könyvek, az elektronikus média hivatásos tartalomlétrehozó rendszerével szemben új típusú tartalom előállítási - publikációs paradigma jelent meg. Ez a publikációs környezet blogok, wikik, LMS (learning management system – elektronikus tanulási környezet) és közösségi oldalak segítségével nagy lépésekkel alakítja át a jelenben a kulturális és tudományos intézményrendszerünket (Molnár 2013).

Korunk médiáját a konvergencia jellemzi, melynek hatására valamennyi tartalom (szöveg, kép, zene, mozgókép) egyazon digitális csatornán érkezik. A jelenséget meghatározó digitális konvergencia az a folyamat, mely a telefon-, a számítógép- és a médiatechnológiák egyidejű digitalizálódása, szolgáltatásaik, hálózataik, végberendezéseik csereszabatossá válását eredményezte. (Csigó 2011) A médiakonvergencia környezetében a közösségi tartalom-létrehozás következményeként a világhálón végérvényesen megkérdőjeleződtek a szerző és az olvasó Roland Barthes és más teoretikusok által korábban már kikezdett rögzített pozíciói. (Barthes 1996) Ezzel egy időben elmosódtak a magán és a nyilvános, a valós és a fiktív közti viszonylag merev határok is.

Az olyan Web 2.0-ás környezetben, amilyen a Facebook, YouTube vagy éppen a Wikipédia, az eddigi alkotói és kiadói folyamat is megváltozik. A világháló írható/olvasható tulajdonságának köszönhetően a felhasználóból egyszerre lehet szerző, sőt kiadó. Megszűnnek az eddigi ellenőrzési, kapuőri mechanizmusok. Ennek következményeként a szerzők/felhasználók/kiadók digitális, online hálózatokba tömörülnek ismeretségi, érdeklődési szempontok alapján.

„A digitális számítógép elterjedésével alapvető változás indult meg az ember és a szöveg viszonyában. Mint az első masszív mennyiségben digitalizált médium, a szöveg több funkciója is kiemelten fontossá vált a program alapú reprezentációs környezetben. […] Más tekintetben a szöveg, illetve a szöveg létrehozásának aktusa immáron végérvényesen eltávolodott attól a praxistól, ami a nyomtatás előtti, majd a gutenbergi tradíciókat is jellemezte. Nem pusztán formai, esztétika, netán technikai változásról van szó, sokkal inkább mély struktúrát, szemléletet, mediális és technológiai mérföldkőről.” (Dragon 2014, 64)

A prezentáció anyaga elérhető a:

https://drive.google.com/file/d/0B0LEsV0Hi3LAYlZtdmJQbFNLNkE/edit?usp=sharing

Google Art Project - A Múzeum újjászületése a világhálón és a művészettörténész képzés 2.0

A Google Art Project online gyűjteményének egyik fontos darabja lett Petőfi Sándor Nemzeti dala, melynek kéziratát a megóvása érdekében több mint negyven évig a nyilvánosságtól elzártan őrizték. Most El Greco Megváltójával, Sandro Botticelli Vénusz születésével és Van Gogh Napraforgóival együtt digitálissá vált és bármikor, bárhonnan, bárki által megtekinthető a világhálón. Olyan közelről, ahogy a valóságban sohasem lehetne. Még egy szakember számára sem. A Google Art Project kapcsán arról írunk, hogyan alakul át a múzeum fogalma a világhálón, és hogyan változtatja meg a művészet és művészettörténész képzés világát.

A világ kétszáz múzeuma és a szoftveróriás összefogásával létrejött 40.000 műalkotást bemutató Art Project ma már a világ legnagyobb online galériája, melyet számítógépünk, táblagépünk vagy okostelefonunk képernyőjén járhatunk be. A múzeum ilyen jellegű újragondolásával értelmüket vesztik az olyan rituális fogalmak, mint a sorban állás, belépőjegy vásárlás, a műveket védő kordonok vagy éppen a művészettörténész oktatás. Lehet persze, hogy ezek a mozzanatok valakinek hiányozni fognak az épületek impozáns hangulatával együtt. Az épületek és a művek a helyükön maradnak és továbbra is látogathatók lesznek, azonban a múzeum fogalma lép ki a tárgyi világból. A gyakran gigapixel felbontásban lefényképezett művekhez a digitális nagyítás segítségével egészen közel lehet hajolni, olyan közel, hogy láthatók a kiszáradt festék repedései is. A virtuális múzeum így új perspektívát ad a műveknek, új eszközt a befogadóknak és művészettörténészeknek.

Az Art Project szép csendesen vált a világ legnagyobb, ingyenesen látogatható kiállítóterévé. Az online megtekinthető képek nem csupán két dimenzióban, de a Google Föld technikájára épülő 3D rendszerben is megtekinthetők, számos múzeum belső tere ilyen módon körbejárható. De nem csak a teret, a műalkotásokat is birtokba vehetjük virtuálisan. A jelenleg elérhető kétszáz múzeum műkincseiből válogatva létrehozhatjuk a saját galériáinkat is, melyet megoszthatunk ismerőseinkkel a Facebookon, Twitteren vagy a Google+-on.

Ez a múzeum már megszünteti a földrajzi távolságot, nem tesz különbséget szegény és gazdag múzeum között, a virtuális térben egymás mellé, egy kattintásnyira helyezi a műtárgyakat. Az alkotások tulajdonjoga a tárgyi és az online világban is továbbra a múzeumok birtokában van. A művek válogatását és digitalizálását az intézmények végzik, az online megjelenést és a nyilvánosságot pedig a Google és a felhasználók aktivitása, megosztásai biztosítják.

Oktatóvideók a YouTube-on

A világ harmadik legnépszerűbb weboldalát 1 milliárd felhasználó keresi fel havonta, hogy 6 milliárd órányi videót nézzen meg, és az USA-ban több nézője van, mint bármely kábeltévé csatornának. Kézenfekvővé tűnik tehát a legnagyobb videómegosztó oldalt tanulásra, tanításra használni. A YouTube ezt felismerve létrehozta az EDU(cation) projektjét, mely már jelenleg több mint 700,000 oktatási videót tartalmaz összesen 800 csatornán. A válogatás és szerkesztést közösségre – tanárok közösségére – bízták, melynek tagjai folyamatosan kutatják a YouTube adatbázisát annak reményében, hogy új videókat adhassanak a gyűjteményhez. A feladat nem egyszerű, percenként ugyanis 100 órányi videót töltenek fel az oldalra. Az EDU projektben elérhető videók tartalma rendkívül széles skálán mozog. Az irodalomtól az atomfizikáig, a populáris kultúrától az antik műveltségig minden témában találunk tananyagot. A kezdeményezés célja nem más, mint hogy létrehozzák a világ legnagyobb, ingyenes multimédia könyvtárát. A tömegkommunikáció közvetítette képi, mozgóképi tanulás ötlete nem új keletű, a televíziózásban találkoztunk már vele, nyomait pedig még ma is meg lehet találni a tudományos-ismeretterjesztő tematikus csatornákban. A legnagyobb közösségi oldal azonban tud valamit, amit a tévécsatornák nem. A YouTube-os kurzusok előnye, hogy segítségükkel az oktatás tértől és időtől függetlenné válik, senki sem késik el az órákról, egyszerre lehet oktatni 10 vagy 10 ezer résztvevőt, úgy, hogy az interaktivitásnak köszönve mindenki részvevővé válhat, kommenteléssel pedig azonnal hozzá lehet szólni a témához. A videók alatti kommentekben kibontakozó viták pedig gyakran hasonló intenzitásúak, mint az egyetemi szemináriumokon zajlók. 

Lady Gaga és a tweetelt tananyag

Magyarországon a Twitter alapvetően a hírességek jelenségével olvadt össze, akik gyakran a nap 24 órájában osztják meg gondolataikat 140 karakterben több tízmillió követőből álló közönségükkel. Katy Perry 48, Justin Bieber 47, míg Lady Gaga 40 millió követővel bír. De vajon hogyan válhat a Twitter a tanulás, tanítás eszközévé? Mind gyakrabban hallani az információs túlterhelésről, és egyre többen próbálják egyszerűsíteni életüket, hogy csak feldolgozható információ mennyiséget engedhessenek be. Úgy kezelik az őket körülvevő információtengert, mint egy könyvtárat, melyből csak azt kötetet emelik ki, melyre kíváncsiak. A Twitter pedig a maga 140 karakteres üzenet limitjével kizárja a túlbeszédet. Egy adott egyetemi kurzus jegyzeteit tweetekben összefoglalni nem jelent mást, mint a lényegre koncentrálni. Azok a hallgatók például, akik a tantárgyaikkal kapcsolatos információkat osztják meg ilyen módon, megtanulnak kiváló összefoglalásokat készíteni. Ma még általában az oktatók tweetelnek, de ezeket az üzeneteket mind több hallgató osztja meg, és angliai egyetemeken indítanak kísérleti jelleggel olyan e-learning, internetes kurzusokat, melyek kizárólag a Twitteren zajlanak.