A világháló megjelenésével radikális
fordulat következett be publikációs rendszerünkben. A linkeket tartalmazó
szöveg, a hipertext után elterjedt Web 2.0, a közösségi tartalomlétrehozás,
melynek keretében a szolgáltatók csupán az online felületet biztosítják, és már
a felhasználó tölti fel tartalommal, hogy később e tartalom köré közösségek,
hálózatok alakuljanak ki. A bárki által szabadon írható világháló
környezetében az évszázadokon át, a nyomtatott sajtó, könyvek, az elektronikus
média hivatásos tartalomlétrehozó rendszerével szemben új típusú tartalom
előállítási - publikációs paradigma jelent meg. Ez a publikációs környezet
blogok, wikik, LMS (learning management system – elektronikus tanulási
környezet) és közösségi oldalak segítségével nagy lépésekkel alakítja át a
jelenben a kulturális és tudományos intézményrendszerünket (Molnár 2013).
Korunk médiáját a konvergencia jellemzi,
melynek hatására valamennyi tartalom (szöveg, kép, zene, mozgókép) egyazon
digitális csatornán érkezik. A jelenséget meghatározó digitális
konvergencia az a folyamat, mely a telefon-, a számítógép- és a
médiatechnológiák egyidejű digitalizálódása, szolgáltatásaik, hálózataik,
végberendezéseik csereszabatossá válását eredményezte. (Csigó 2011) A médiakonvergencia környezetében a
közösségi tartalom-létrehozás következményeként a világhálón végérvényesen
megkérdőjeleződtek a szerző és az olvasó Roland Barthes és más teoretikusok
által korábban már kikezdett rögzített pozíciói. (Barthes 1996) Ezzel egy időben elmosódtak a magán
és a nyilvános, a valós és a fiktív közti viszonylag merev határok is.
Az olyan Web 2.0-ás környezetben, amilyen a Facebook, YouTube vagy
éppen a Wikipédia, az eddigi alkotói és kiadói folyamat is megváltozik. A világháló
írható/olvasható tulajdonságának köszönhetően a felhasználóból egyszerre lehet szerző,
sőt kiadó. Megszűnnek az eddigi ellenőrzési, kapuőri mechanizmusok. Ennek
következményeként a szerzők/felhasználók/kiadók digitális, online hálózatokba
tömörülnek ismeretségi, érdeklődési szempontok alapján.
„A digitális számítógép elterjedésével
alapvető változás indult meg az ember és a szöveg viszonyában. Mint az első
masszív mennyiségben digitalizált médium, a szöveg több funkciója is kiemelten
fontossá vált a program alapú reprezentációs környezetben. […] Más tekintetben
a szöveg, illetve a szöveg létrehozásának aktusa immáron végérvényesen
eltávolodott attól a praxistól, ami a nyomtatás előtti, majd a gutenbergi
tradíciókat is jellemezte. Nem pusztán formai, esztétika, netán technikai
változásról van szó, sokkal inkább mély struktúrát, szemléletet, mediális és
technológiai mérföldkőről.” (Dragon 2014, 64)
A prezentáció anyaga elérhető a:
