A
jelen nemzetközi felsőoktatási tendenciáit elemezve mind valószínűbbnek tűnik,
hogy az egyetem jelensége átalakul. Mindazon rítusok, melyek a jelenséggel
összekapcsolódtak, újraértelmeződnek. Az óralátogatás (térhez és időhöz való
kötöttség), személyes konzultáció (interperszonális kommunikáció),
mester-tanítvány viszony (a tanár személyiségének jelentősége), jegyzetelés (a
tudás rögzítése), egyetemi polgári lét (elittudat) új alapokra helyeződik.
A
2012-ben világszerte népszerűvé vált ingyenes online szabadegyetemeken (MOOC) a
tanulás tértől és időtől függetlené válik, helyszíne a világháló, mely velünk
van otthonunkban, közlekedés közben, kezünkben hordozzuk eszközeink
segítségével. Az előadásokról készített videók bárhol és bármikor
megtekinthetők, megállíthatók, újrajátszhatók. A tanárral való személyes
konzultációt felváltja a hallgatótársakkal való csevegés és fórumozás. A
tanulás horizontálissá válik, nem csak az oktatótól, társainktól is
tanulhatunk. Nincs szükség jegyzetelésre, az ingyenes online kurzusokhoz
ingyenes jegyzetek is tartoznak, és a tudásszerzést alapszinten szolgálja a
Wikipédia adatbázisa vagy Google keresője is.
2014-ben
amerikai és nyugat-európai (és csupán néhány közép-európai) egyetemen minden
nagyobb mértékben és szélesebb témaregiszteren teszi lehetővé, hogy kurzusait
bárki a világon meghallgathassa, szemináriumait elvégezhesse, előadásai végén
pedig vizsgát tegyen. Egy hagyományos egyetemen a kurzusok egymásra épülnek,
bizonyos ismeretek megszerzése előismerethez kötött. Az online környezetben ez
a kötöttség azonban megszűnik. Ez az új paradigma, mely szerint az egyetemek a
tudás elérhetővé tétele mellett törnek lándzsát tehát a MOOC (Massive Open
Online Course, ingyenes online szabadegyetem).
Részletek egy későbbi IPM-ben.
