Nem mindegy,
hogy élethosszig (pozitív) vagy életfogytig (negatív) való tanulásról
beszélünk. A Lisszaboni folyamat 2000-ben elfogadott „Oktatás és Képzés 2010”
stratégiájának 2004-es időközi jelentése kiemeli, hogy egységes átfogó nemzeti stratégiákat
kell kidolgozni az élethosszig tartó tanulás előmozdítására. A fejünkben
ugyanis a tanulási folyamat gyakran már lezárul az érettségi vagy diploma
megszerzésével. Pedig a szakmai siker és karrier érdekében a tanulásnak éppen
ekkor kellene kezdődnie, folytatódnia speciális ismeretek és képességek
megszerzésével. Hazánkban is mind gyakrabban felhívják a figyelmet, hogy a végzettség szó jelentősége az oktatásban nem azt jelenti,
hogy vége a tanulásnak, hanem hogy az ismeretszerzés folyamatossá válik. De
talán érdemes lenne lecserélni magát a kifejezést is.
A sikeres
élethosszig való tanulási stratégiákban szerepelnie kell a korábbi tanulmányok
érvényesítésének, valamint a mindenki, különösen a hátrányos helyzetű csoportok
számára is nyitott, vonzó és elérhető tanulási környezet kialakításának. A
program legfőbb célkitűzése volt, hogy 2000 és 2010 között az Európai Unió a
világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdaságává váljon. Ez azonban nem
valósult meg. A hatékony élethosszig való tanulási stratégiákat digitális
hálózatokra, és az élethosszig tartó tanulásban résztvevők környezetébe beépülő
technológiákra kell alapozni, ezen eszközök segítségével lehet hatékony
e-learninget csinálni.
