A
Google Art Project online gyűjteményének egyik fontos darabja lett Petőfi
Sándor Nemzeti dala, melynek kéziratát a megóvása érdekében több mint negyven
évig a nyilvánosságtól elzártan őrizték. Most El Greco Megváltójával, Sandro
Botticelli Vénusz születésével és Van Gogh Napraforgóival együtt digitálissá
vált és bármikor, bárhonnan, bárki által megtekinthető a világhálón. Olyan
közelről, ahogy a valóságban sohasem lehetne. Még egy szakember számára sem. A
Google Art Project kapcsán arról írunk, hogyan alakul át a múzeum fogalma a
világhálón, és hogyan változtatja meg a művészet és művészettörténész képzés
világát.
A világ kétszáz múzeuma
és a szoftveróriás összefogásával létrejött 40.000 műalkotást bemutató Art
Project ma már a világ legnagyobb online galériája, melyet számítógépünk,
táblagépünk vagy okostelefonunk képernyőjén járhatunk be. A múzeum ilyen
jellegű újragondolásával értelmüket vesztik az olyan rituális fogalmak, mint a
sorban állás, belépőjegy vásárlás, a műveket védő kordonok vagy éppen a
művészettörténész oktatás. Lehet persze, hogy ezek a mozzanatok valakinek
hiányozni fognak az épületek impozáns hangulatával együtt. Az épületek és a
művek a helyükön maradnak és továbbra is látogathatók lesznek, azonban a múzeum
fogalma lép ki a tárgyi világból. A gyakran gigapixel felbontásban
lefényképezett művekhez a digitális nagyítás segítségével egészen közel lehet
hajolni, olyan közel, hogy láthatók a kiszáradt festék repedései is. A
virtuális múzeum így új perspektívát ad a műveknek, új eszközt a befogadóknak
és művészettörténészeknek.
Az Art Project szép
csendesen vált a világ legnagyobb, ingyenesen látogatható kiállítóterévé. Az
online megtekinthető képek nem csupán két dimenzióban, de a Google Föld
technikájára épülő 3D rendszerben is megtekinthetők, számos múzeum belső tere ilyen
módon körbejárható. De nem csak a teret, a műalkotásokat is birtokba vehetjük virtuálisan.
A jelenleg elérhető kétszáz múzeum műkincseiből válogatva létrehozhatjuk a
saját galériáinkat is, melyet megoszthatunk ismerőseinkkel a Facebookon,
Twitteren vagy a Google+-on.
Ez a múzeum már megszünteti
a földrajzi távolságot, nem tesz különbséget szegény és gazdag múzeum között, a
virtuális térben egymás mellé, egy kattintásnyira helyezi a műtárgyakat. Az
alkotások tulajdonjoga a tárgyi és az online világban is továbbra a múzeumok
birtokában van. A művek válogatását és digitalizálását az intézmények végzik,
az online megjelenést és a nyilvánosságot pedig a Google és a felhasználók
aktivitása, megosztásai biztosítják.
