Amíg magyar egyetemek többsége még azért
küzd, hogy a hasonló jelenségek miatt kiszorítsa a Facebook, Twitter és YouTube
használatot az előadótermek padsoraiból, addig az oktatók egy kisebb
elkötelezett csoportja pont az ellenkezőért dolgozik. A koncepciójuk egyszerű.
Véleményük szerint az egyetemisták körében rendkívül népszerű közösségi média alkalmas
arra, hogy a digitális korszak tanulási hatékony környezetévé váljon.
A mindenhol
jelenlévő digitális eszközök korában élünk, így természetes, hogy átalakul
annak a módja is, amiből és ahogy tanulunk, de az is, hogy mi képes elterelni
figyelmünket tanulás közben. Már nemcsak annak a módja változott meg, ahogy
kommunikálunk és médiatartalmakat fogyasztunk, de az is, ahogy tanulunk. A számítástechnika
és a digitális eszközök oly módon beépültek a hétköznapi folyamatainkba, hogy
már észrevétlenek maradnak. Úgy használjuk őket, hogy nem tanúsítunk nekik jelentőséget,
mivel egy automatizált folyamat részévé váltak. Az időt és időjárást mobiltelefonunkon
nézzük meg, híreket a táblagépünkön, leveleket notebookon írunk és olvasunk,
számlákat már mobileszközeink kamerája segítségével fizetünk be.
Jelentős
változásunk tanúi lehetünk. Ma már az elsős diákok is egyszerre sajátítják el
az írás-olvasás képességét a digitális ismeretekkel. Addig, amíg az előző
iskolai keretek között történik, az utóbbi addig nálunk még sajnos az otthon falai
közé szorul. Sajnos, mert már egyszerre kellene megtanulni használni a ceruzát
és a táblagépet, a temperát és Photoshopot. A digitális kultúra értékteremtő
használatának képessége a digitális írástudás, mely széles skálán mozgó
digitális eszközök hatékony használatát jelenti. Az ebből kimaradók pedig már
nagyon gyorsan hátrányt szenvednek. Ahogy a kora-újkorban a latin nyelv
olvasásának és használatának nem ismerete a társadalom túlnyomó részétől
elvette a lehetőséget, hogy esetleg feljebb kerüljenek a ranglétrán, a
digitális kultúra ismeretének kizárhat minket az információs társadalomból és
limitálhatja azt, hogy például milyet állást vagy pozíciót tölthetünk be. A jó
hír az, hogy még az egyetemi képzés ideje alatt is behozható a hátrány.
Oktatóként és
médiakutatóként éppen ezért azt kutatom, hogyan használhatók a mindennapi
internetezési gyakorlat rutinja tanulásra. Hogyan tudjuk hatékonyan használni a
Facebookot, Twittert, YouTube-ot tanulásra és az oktatókkal, illetve hallgatókkal
történő kommunikációra?
A tudás
megszerzésének módja is jelentős változásokon ment keresztül. Az oktatási intézményeke
egyelőre nehezen tudnak felzárkózni az ismeretszerzés felgyorsult tempójához és
széles regiszteréhez. A világháló mindennapi életbe való beépülésének
következményeként radikálisan megváltozott az információszerzés, olvasás,
valamint a tanulás mechanizmusa. Ennek következményeként a felsőoktatásban
tanuló hallgatók részéről ma igény mutatkozik az ismeretek gyors megszerzésére.
Az okok közé sorolhatjuk az olvasási szokások átalakulását, az igényt és
kényszert, hogy a tudáshoz minél gyorsabban férjünk hozzá, és a pragmatikus
szempontot, miszerint a hallgatók nagy része már nem nyomtatott, hanem online
szakirodalmat használ, és nem könyvtárban, hanem
a világhálón keres. Alapvető tapasztalat azonban, hogy a fizetős tudományos
adatbázisok, amilyenek a JSTOR, Web of Science és EBSCO, nem engedik be a
Google keresőmotorját.