hivatkozás

hivatkozás

2014. október 21., kedd

Egyetem 2.0


Tömegek bölcsessége, torrent, plágium, MOOK, Wikipédia, digitális demencia, hosszú farok, mashup, Facebook nyilvánosság, digitális kultúra. = Egyetem. 2.0
Megjelent a KJF gondozásában. Töltsétek, osszátok! Szabadon.

A Kodolányi János Főiskola gondozásában megjelent az Egyetem 2.0 című kötet.

Köszönet Szűts-Novák Rita-nak a támogatásért és lektorálásért!

2014. szeptember 6., szombat

MOOC (múúk)

A jelen nemzetközi felsőoktatási tendenciáit elemezve mind valószínűbbnek tűnik, hogy az egyetem jelensége átalakul. Mindazon rítusok, melyek a jelenséggel összekapcsolódtak, újraértelmeződnek. Az óralátogatás (térhez és időhöz való kötöttség), személyes konzultáció (interperszonális kommunikáció), mester-tanítvány viszony (a tanár személyiségének jelentősége), jegyzetelés (a tudás rögzítése), egyetemi polgári lét (elittudat) új alapokra helyeződik.
A 2012-ben világszerte népszerűvé vált ingyenes online szabadegyetemeken (MOOC) a tanulás tértől és időtől függetlené válik, helyszíne a világháló, mely velünk van otthonunkban, közlekedés közben, kezünkben hordozzuk eszközeink segítségével. Az előadásokról készített videók bárhol és bármikor megtekinthetők, megállíthatók, újrajátszhatók. A tanárral való személyes konzultációt felváltja a hallgatótársakkal való csevegés és fórumozás. A tanulás horizontálissá válik, nem csak az oktatótól, társainktól is tanulhatunk. Nincs szükség jegyzetelésre, az ingyenes online kurzusokhoz ingyenes jegyzetek is tartoznak, és a tudásszerzést alapszinten szolgálja a Wikipédia adatbázisa vagy Google keresője is.

2014-ben amerikai és nyugat-európai (és csupán néhány közép-európai) egyetemen minden nagyobb mértékben és szélesebb témaregiszteren teszi lehetővé, hogy kurzusait bárki a világon meghallgathassa, szemináriumait elvégezhesse, előadásai végén pedig vizsgát tegyen. Egy hagyományos egyetemen a kurzusok egymásra épülnek, bizonyos ismeretek megszerzése előismerethez kötött. Az online környezetben ez a kötöttség azonban megszűnik. Ez az új paradigma, mely szerint az egyetemek a tudás elérhetővé tétele mellett törnek lándzsát tehát a MOOC (Massive Open Online Course, ingyenes online szabadegyetem).

Részletek egy későbbi IPM-ben.

2014. augusztus 12., kedd

Papír és képernyő között

Szingularitáshoz értünk. A világháló, és mindenhol jelenlévő digitális eszközök hatására olyan esemény küszöbén állunk, ahol a technológiai fejlődés és a társadalmi, illetve kulturális változások olyannyira felgyorsultak, és olyan módon és sebességgel változtatják meg mindennapi környezetünket, hogy mi, e szingularitás előtt élők képtelenek vagyunk ezeket felfogni vagy megbízhatóan, megnyugtatóan előrejelezni. Ennek egyik eleme, hogy az írás-olvasás természetét megváltoztató digitális paradigma, melyben egyszerre és egy személyben van jelen az író és olvasó, a könyv testének, szerepének, funkciójának újragondolását is szükségessé teszi. A médiakonvergencia hatására, mely csak felgyorsítja a szingularitás érkezését, a tartalom távol kerül a konkrét testtől, tértől és időtől, és bármikor megjeleníthető digitális eszközökön. Elmondhatjuk, hogy napjainkban a médiakonvergencia következménye, hogy valamennyi képernyőnkön, legyen az számítógép, tv, okostelefon vagy éppen táblagép, ugyanazon tartalmat tudjuk elérni ugyanazon módon, ezzel összeolvasztva az eddig párhuzamosan létező médiumok tulajdonságait. A szingularitás bekövetkezte előtt még együtt él nyomtatott könyv és digitális szöveg. A többségében lineáris olvasási stratégiát igénylő, papír alapú mű, és linkeket tartalmazó, non-lineáris, digitális hipertext

2014. július 29., kedd

Élethosszig vagy életfogytig való tanulás?

Nem mindegy, hogy élethosszig (pozitív) vagy életfogytig (negatív) való tanulásról beszélünk. A Lisszaboni folyamat 2000-ben elfogadott „Oktatás és Képzés 2010” stratégiájának 2004-es időközi jelentése kiemeli, hogy egységes átfogó nemzeti stratégiákat kell kidolgozni az élethosszig tartó tanulás előmozdítására. A fejünkben ugyanis a tanulási folyamat gyakran már lezárul az érettségi vagy diploma megszerzésével. Pedig a szakmai siker és karrier érdekében a tanulásnak éppen ekkor kellene kezdődnie, folytatódnia speciális ismeretek és képességek megszerzésével. Hazánkban is mind gyakrabban felhívják a figyelmet, hogy a végzettség szó jelentősége az oktatásban nem azt jelenti, hogy vége a tanulásnak, hanem hogy az ismeretszerzés folyamatossá válik. De talán érdemes lenne lecserélni magát a kifejezést is.
A sikeres élethosszig való tanulási stratégiákban szerepelnie kell a korábbi tanulmányok érvényesítésének, valamint a mindenki, különösen a hátrányos helyzetű csoportok számára is nyitott, vonzó és elérhető tanulási környezet kialakításának. A program legfőbb célkitűzése volt, hogy 2000 és 2010 között az Európai Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdaságává váljon. Ez azonban nem valósult meg. A hatékony élethosszig való tanulási stratégiákat digitális hálózatokra, és az élethosszig tartó tanulásban résztvevők környezetébe beépülő technológiákra kell alapozni, ezen eszközök segítségével lehet hatékony e-learninget csinálni. 

2014. június 12., csütörtök

Khan Akadémia

Khan Akadémia - a jövő iskolája

Gyökeres átalakulás előtt áll az oktatás. A világháló eddig megváltoztatja a módját annak, ahogy kommunikálunk, olvasunk, filmet nézünk vagy vásárolunk. Most a tanítás, tanulás folyamatán van a sor. Mind több helyen olvasni, miszerint az oktatás harmincévnyi lemaradásban van mindennapi digitális technológiák alkalmazóihoz képest, és ötvenévnyire a jövőt alkotók Szilícium-völgyhöz képest. Tanárok és szülők által szívesen hangoztatott, mégis hamis sztereotípia, miszerint a számítógép, táblagép és okostelefon előtt eltöltött idő elmagányosítja vagy éppen elbutítja a diákokat. 
A jelenre a számítógépipar, illetve a telekommunikációs és médiatechnológiák egybecsúsznak, egybeolvadnak, létrejött a médikonvergencia, mely jogosan követel teret az oktatásban. A jelenben egyazon digitális eszközzel hozunk létre és osztunk meg tartalmat, egyazon felületen játszunk, hallgatunk zenét és tanulunk. Húsz évvel ezelőtt még izgalommal töltötte el a tanulókat, amikor a tanáruk egy különleges fóliára rajzolt, hogy pár másodperc múlva az ábrát kivetíthesse a falra. Ez volt a gyors tartalomgenerálás és megosztás akkor korszerű módja. Most felvételt vagy fényképet készít telefonjával, és megosztja az osztállyal Facebookon vagy YouTube-on és a tanítást, tanulást azonnal áthelyezi online környezetbe, melyben az idő és tér kezelése merőben más, mint a kőiskolában. Előfordult, hogy előadásomat befejezve okostelefonom után kaptam, hogy megnézzem leveleimet, és láttam, hogy a tanteremben ülő hallgatók közül többen megosztották a Facebookon az előadáson bemutatott prezentációm elérhetőségét azok számára, akik nem tudtak eljönni. Közép és általános iskolában – generációs jellegzetességből kifolyólag – még népszerűbb a mobileszközök használata a tanteremben, gyakran óra alatt. 
Az ilyen kezdeményezések közül is kiemelkedik a 2006-ban létrehozott Khan Akadémia (https://www.khanacademy.org/), mely jelenleg a legnépszerűbb modern (atipikus) tanulási forma. A változás érinti a felsőoktatást is. Az egyetemek internetre költözését és mindenki előtt való megnyitását a legnagyobb és legnevesebb amerikai már elkezdtek, következő írásunkban járjuk körül.
Manapság webhelyek és szolgáltatások időtől és tértől független hozzáférést biztosítanak számukra az információhoz, és lehetőséget biztosítanak, hogy virtuális csoportok tagjaivá válhassanak. Ezzel egyidőben az információrobbanás ilyen mértéke gyökeresen megváltoztatja a tanári szerepeket. A tanárok immár nem információ forrásként funkcionálnak, hanem módszertani segítséget hívatottak biztosítani a tanulóknak. Soha nem volt még ilyen szorosan összekapcsolódva az online közösség, az együttműködésen alapuló munka és a tanulási környezet.
Felmérések bizonyítják, hogy míg például a felnőttoktatásban résztvevő hallgatók az órákon elhangzottaknak néznek utána, addig a fiatalabb generáció unalmát szeretné előzni egy-egy játékkal vagy csevegéssel. Innen is fakad a sztereotípia, miszerint a digitális eszközök használata magányossá, vagy éppen hiányos ismeretekkel bíróvá teszi a diákokat. Pedig nem erről van szó. Egyszerűen csak a mediatizált környezetükben, ahol a képernyőkről nagyszámú és erejű impulzus éri őket a hagyományos (tipikus) oktatási formák nagyon ritkán képesek sikert elérni, jellegzetesen olyan esetekben, ahol a tanár rendkívüli karizmája a legerősebb impulzus a teremben. Ezért mind nagyobb a sikere az online kurzusoknak, melyek a médiakonvergencia előnyeit kihasználva multimédiás tartalommal, interaktív tanulással, illetve különleges motivációval kötik le a hallgatók figyelmét. A digitális eszközök használata során megkönnyítik és látványosabbá, megjegyezhetőbbé teszik a tananyag elsajátítását. Segítségével a diákok sok olyan dolgot tanulhatnak meg a digitális eszközök segítségével, ami egyrészt nem szerepel a tankönyvben vagy, melyeknek a hagyományos táblán kivitelezhetetlen a megjelenítése.

Korunk hálózati környezetében, így az oktatási folyamat keretén belül is a felhasználó tartalom fogyasztóból tartalom létrehozó válik. Ennek a technikai környezetét a mai internetes szolgáltatások többségét jelentő közösségi média és Web 2.0-ás szolgáltatások biztosítják. A jelenben legnépszerűbb közösségi oldalak a legszélesebb skálán terjedő kommunikációt és digitális tartalomelérést biztosító Facebook, a képmegosztásra közösséget építő Pinterest és Instagram, a csevegés minden nyomát eltüntető Snapchat, illetve a mikroblogolást karakteres formában biztosító Twitter és multimédiásban lehetővé tévő Tumblr. Az ingyenes és mindenki által szerkeszthető Wikipedia, a blogok, illetve a YouTube oktatási videói átalakították információ szerzés, tartalomfogyasztás és előállítás, illetve tanulás korábbi modelljeit. A diákok közös munkára vagy jegyzetelésre mind gyakrabban használják a Google Drive, Keep, a Dropbox vagy éppen az Office 360 szolgáltatásait. Ezek közül kiemelkedik egy kifejezetten oktatási célra létrehozott online iskola, a Khan Akadémia, melyre Bill Gates, a Microsoft alapítója is beiratkozott gyermekeivel. Ez a világszerte mind több hallgatóval bíró iskola sikeresen magába olvasztja az előző Web 2.0-ás alkalmazások nagyrészét, úgy, hogy tartalmát közben nem a közösség, hanem a szakma bizonyított képviselői állítják elő. 

2014. május 20., kedd

Facebook az egyetemen: erőssége, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek

Ahogy a tanulási-tanítási környezetről folytatott vitákba, úgy a felnőttoktatásról szóló diskur- zusba is bekerült a felhasználók által létrehozott tartalom és közösségi oldalak problematikája. Ezzel egy időben a recepció lényeges kérdéseivé vált a megváltozott tanár-tanuló viszony, a hiteles források kérdése, illetve a tudás megszerzésének átalakult módja. A világháló minden- napi életbe való beépülésének következményeként radikálisan megváltozott az információ- szerzés, olvasás, valamint a tanulás mechanizmusa. Ennek következményeként a felhasználók részéről ma igény mutatkozik az ismeretek gyors megszerzésére. Az okok közé sorolhatjuk az olvasási szokások átalakulását, az igényt és kényszert, hogy a tudáshoz minél gyorsabban férjenek hozzá, és a pragmatikus szempontot, miszerint az olvasókból lett felhasználók nagy része már nem nyomtatott, hanem online szakirodalmat használ, és nem könyvtárban, hanem a világhálón keres.

A prezentáció: http://www.slideshare.net/szutszoltan/sze-konferencia-szts-zoltn

2014. április 1., kedd

2014. március 27., csütörtök

A látható web

Ma előadást tartottam az ELTE-n a Látható web sorozat keretében.

A világháló megjelenésével radikális fordulat következett be publikációs rendszerünkben. A linkeket tartalmazó szöveg, a hipertext után elterjedt Web 2.0, a közösségi tartalomlétrehozás, melynek keretében a szolgáltatók csupán az online felületet biztosítják, és már a felhasználó tölti fel tartalommal, hogy később e tartalom köré közösségek, hálózatok alakuljanak ki. A bárki által szabadon írható világháló környezetében az évszázadokon át, a nyomtatott sajtó, könyvek, az elektronikus média hivatásos tartalomlétrehozó rendszerével szemben új típusú tartalom előállítási - publikációs paradigma jelent meg. Ez a publikációs környezet blogok, wikik, LMS (learning management system – elektronikus tanulási környezet) és közösségi oldalak segítségével nagy lépésekkel alakítja át a jelenben a kulturális és tudományos intézményrendszerünket (Molnár 2013).
Korunk médiáját a konvergencia jellemzi, melynek hatására valamennyi tartalom (szöveg, kép, zene, mozgókép) egyazon digitális csatornán érkezik. A jelenséget meghatározó digitális konvergencia az a folyamat, mely a telefon-, a számítógép- és a médiatechnológiák egyidejű digitalizálódása, szolgáltatásaik, hálózataik, végberendezéseik csereszabatossá válását eredményezte. (Csigó 2011) A médiakonvergencia környezetében a közösségi tartalom-létrehozás következményeként a világhálón végérvényesen megkérdőjeleződtek a szerző és az olvasó Roland Barthes és más teoretikusok által korábban már kikezdett rögzített pozíciói. (Barthes 1996) Ezzel egy időben elmosódtak a magán és a nyilvános, a valós és a fiktív közti viszonylag merev határok is.
Az olyan Web 2.0-ás környezetben, amilyen a Facebook, YouTube vagy éppen a Wikipédia, az eddigi alkotói és kiadói folyamat is megváltozik. A világháló írható/olvasható tulajdonságának köszönhetően a felhasználóból egyszerre lehet szerző, sőt kiadó. Megszűnnek az eddigi ellenőrzési, kapuőri mechanizmusok. Ennek következményeként a szerzők/felhasználók/kiadók digitális, online hálózatokba tömörülnek ismeretségi, érdeklődési szempontok alapján.

„A digitális számítógép elterjedésével alapvető változás indult meg az ember és a szöveg viszonyában. Mint az első masszív mennyiségben digitalizált médium, a szöveg több funkciója is kiemelten fontossá vált a program alapú reprezentációs környezetben. […] Más tekintetben a szöveg, illetve a szöveg létrehozásának aktusa immáron végérvényesen eltávolodott attól a praxistól, ami a nyomtatás előtti, majd a gutenbergi tradíciókat is jellemezte. Nem pusztán formai, esztétika, netán technikai változásról van szó, sokkal inkább mély struktúrát, szemléletet, mediális és technológiai mérföldkőről.” (Dragon 2014, 64)

A prezentáció anyaga elérhető a:

2014. február 17., hétfő

Google Art Project - A Múzeum újjászületése a világhálón és a művészettörténész képzés 2.0


A Google Art Project online gyűjteményének egyik fontos darabja lett Petőfi Sándor Nemzeti dala, melynek kéziratát a megóvása érdekében több mint negyven évig a nyilvánosságtól elzártan őrizték. Most El Greco Megváltójával, Sandro Botticelli Vénusz születésével és Van Gogh Napraforgóival együtt digitálissá vált és bármikor, bárhonnan, bárki által megtekinthető a világhálón. Olyan közelről, ahogy a valóságban sohasem lehetne. Még egy szakember számára sem. A Google Art Project kapcsán arról írunk, hogyan alakul át a múzeum fogalma a világhálón, és hogyan változtatja meg a művészet és művészettörténész képzés világát.

A világ kétszáz múzeuma és a szoftveróriás összefogásával létrejött 40.000 műalkotást bemutató Art Project ma már a világ legnagyobb online galériája, melyet számítógépünk, táblagépünk vagy okostelefonunk képernyőjén járhatunk be. A múzeum ilyen jellegű újragondolásával értelmüket vesztik az olyan rituális fogalmak, mint a sorban állás, belépőjegy vásárlás, a műveket védő kordonok vagy éppen a művészettörténész oktatás. Lehet persze, hogy ezek a mozzanatok valakinek hiányozni fognak az épületek impozáns hangulatával együtt. Az épületek és a művek a helyükön maradnak és továbbra is látogathatók lesznek, azonban a múzeum fogalma lép ki a tárgyi világból. A gyakran gigapixel felbontásban lefényképezett művekhez a digitális nagyítás segítségével egészen közel lehet hajolni, olyan közel, hogy láthatók a kiszáradt festék repedései is. A virtuális múzeum így új perspektívát ad a műveknek, új eszközt a befogadóknak és művészettörténészeknek.
Az Art Project szép csendesen vált a világ legnagyobb, ingyenesen látogatható kiállítóterévé. Az online megtekinthető képek nem csupán két dimenzióban, de a Google Föld technikájára épülő 3D rendszerben is megtekinthetők, számos múzeum belső tere ilyen módon körbejárható. De nem csak a teret, a műalkotásokat is birtokba vehetjük virtuálisan. A jelenleg elérhető kétszáz múzeum műkincseiből válogatva létrehozhatjuk a saját galériáinkat is, melyet megoszthatunk ismerőseinkkel a Facebookon, Twitteren vagy a Google+-on.
Ez a múzeum már megszünteti a földrajzi távolságot, nem tesz különbséget szegény és gazdag múzeum között, a virtuális térben egymás mellé, egy kattintásnyira helyezi a műtárgyakat. Az alkotások tulajdonjoga a tárgyi és az online világban is továbbra a múzeumok birtokában van. A művek válogatását és digitalizálását az intézmények végzik, az online megjelenést és a nyilvánosságot pedig a Google és a felhasználók aktivitása, megosztásai biztosítják.

2014. január 29., szerda

Oktatóvideók a YouTube-on




A világ harmadik legnépszerűbb weboldalát 1 milliárd felhasználó keresi fel havonta, hogy 6 milliárd órányi videót nézzen meg, és az USA-ban több nézője van, mint bármely kábeltévé csatornának. Kézenfekvővé tűnik tehát a legnagyobb videómegosztó oldalt tanulásra, tanításra használni. A YouTube ezt felismerve létrehozta az EDU(cation) projektjét, mely már jelenleg több mint 700,000 oktatási videót tartalmaz összesen 800 csatornán. A válogatás és szerkesztést közösségre – tanárok közösségére – bízták, melynek tagjai folyamatosan kutatják a YouTube adatbázisát annak reményében, hogy új videókat adhassanak a gyűjteményhez. A feladat nem egyszerű, percenként ugyanis 100 órányi videót töltenek fel az oldalra. Az EDU projektben elérhető videók tartalma rendkívül széles skálán mozog. Az irodalomtól az atomfizikáig, a populáris kultúrától az antik műveltségig minden témában találunk tananyagot. A kezdeményezés célja nem más, mint hogy létrehozzák a világ legnagyobb, ingyenes multimédia könyvtárát. A tömegkommunikáció közvetítette képi, mozgóképi tanulás ötlete nem új keletű, a televíziózásban találkoztunk már vele, nyomait pedig még ma is meg lehet találni a tudományos-ismeretterjesztő tematikus csatornákban. A legnagyobb közösségi oldal azonban tud valamit, amit a tévécsatornák nem. A YouTube-os kurzusok előnye, hogy segítségükkel az oktatás tértől és időtől függetlenné válik, senki sem késik el az órákról, egyszerre lehet oktatni 10 vagy 10 ezer résztvevőt, úgy, hogy az interaktivitásnak köszönve mindenki részvevővé válhat, kommenteléssel pedig azonnal hozzá lehet szólni a témához. A videók alatti kommentekben kibontakozó viták pedig gyakran hasonló intenzitásúak, mint az egyetemi szemináriumokon zajlók. 

2014. január 10., péntek

Lady Gaga és a tweetelt tananyag

Magyarországon a Twitter alapvetően a hírességek jelenségével olvadt össze, akik gyakran a nap 24 órájában osztják meg gondolataikat 140 karakterben több tízmillió követőből álló közönségükkel. Katy Perry 48, Justin Bieber 47, míg Lady Gaga 40 millió követővel bír. De vajon hogyan válhat a Twitter a tanulás, tanítás eszközévé? Mind gyakrabban hallani az információs túlterhelésről, és egyre többen próbálják egyszerűsíteni életüket, hogy csak feldolgozható információ mennyiséget engedhessenek be. Úgy kezelik az őket körülvevő információtengert, mint egy könyvtárat, melyből csak azt kötetet emelik ki, melyre kíváncsiak. A Twitter pedig a maga 140 karakteres üzenet limitjével kizárja a túlbeszédet. Egy adott egyetemi kurzus jegyzeteit tweetekben összefoglalni nem jelent mást, mint a lényegre koncentrálni. Azok a hallgatók például, akik a tantárgyaikkal kapcsolatos információkat osztják meg ilyen módon, megtanulnak kiváló összefoglalásokat készíteni. Ma még általában az oktatók tweetelnek, de ezeket az üzeneteket mind több hallgató osztja meg, és angliai egyetemeken indítanak kísérleti jelleggel olyan e-learning, internetes kurzusokat, melyek kizárólag a Twitteren zajlanak.


2013. december 18., szerda

Facebook a tanteremben



A hagyományos tanulási modellek pajzsán az első lyukat az e-mail ütötte, mely a hallgatók részére a tanárok folyamatos elérhetőségét feltételezte.  A korábban néhány napos levél fordulta órákra változik. A Facebook megjelenésével a tanáraik, akik általában regisztrált felhasználói a közösségi oldalnak mindenkor elérhetővé váltak a hallgatók számára. Egyik kedvenc kérdésem a hallgatóim felé, hogy kezdeményeznének-e oktatójukkal csevegést a Facebookon éjfél után, akkor, ha látják, hogy az elérhető. Szinte mindenki azt válaszolta, hogy igen. És bekopognának-e hozzá, ha látják, hogy éjfél után is ég nála a villany? Természetesen nem, válaszolták. De nem azonos módon lépünk be a magánszférájába, ha online bekopogunk hozzá, mint a valódi térben, kérdezem ezután, elindítva ezzel egy izgalmas párbeszédet. Megint csak elmosódik a határ a magán és iskolai szféra között. Az új technológiák új kommunikációs formákat és tanulási környezetet hoznak létre.

Ahhoz, hogy fenntarthassuk a figyelmet és érdeklődést, oda kell vinni a tananyagot, ahol a tanulók vannak. Közösségi tanulási modell alakult ki. Az intézmények és tanszékek saját Facebook oldalt hoznak létre, és ezek segítségével kommunikálnak a hallgatókkal. Egye szemináriumokhoz és előadásokhoz csoportokat indítanak, ahol az aktuális tananyag mellett megosztják a témával kapcsolatos legújabb híreket. Így a hallgatók üzenőfalán a személyes hírek, az én üzenetei mellett egyszerre jelennek meg a tanulmányokkal, tanulással kapcsolatosak is. Jó ötlet tehát a világ 2. leglátogatottabb weboldalát tanulási környezetté tenni.

2013. december 3., kedd

A szerkesztett és közösség által létrehozott tartalom szemben és együttállása

Arra, hogy az informatikát hatékonyan bevezessék a magyar oktatásba, már évtizedekkel ezelőtt történtek kísérletek, gyakran sikerrel. Mégis, mintha mindig elkülönült volna az a digitális írástudás, melyet a tanulók az órán sajátítottak el, és melyet a mindennapokban használtak. Amíg a szöveges fájlban történő HTML programozással például unalomba vagy őrületbe lehetett kergetni a tanulókat, addig ugyanazok örömmel szerkesztettek blogot. A gyakorlatban ugyanazt csinálták, mint a HTML programozás során, de a blogok automatizált varázslói megkímélték őket a programozás időigényes folyamatától, így a mondanivalójukra és a kapcsolatépítésre koncentrálhattak.
Számos szoftvert fejlesztettek ki kifejezetten oktatási célra. Az internetboom idején például a Sulinet programban ingyenes online felvételi előkészítő kurzusokat indítottunk, és kifejezetten ezzel a céllal hoztunk létre tartalmat heti frissítéssel. Ennél nagyobb szabású projekt volt a Mindentudás Egyeteme 2.0 mely jelentős multimédiás tartalommal megtámogatva mutatta be a tudomány számos területét a világhálón. A jelenben hasonló kezdeményezés a videotanar.hu oldal, mely az internetet használja az iskolai tudás megosztására, az iskolai tanulás támogatására.  Készítői szerint a kezdeményezés célja, hogy a magyar Nemzeti Alaptanterv általános iskolai felső tagozatos tananyagának egészét digitalizálja oktatóvideók formájában. A videók elkészítésébe önkéntesen jelentkező tanárokat von be, és ezzel közösségi tudássá teszi a legkiválóbb pedagógusok ismereteit, módszereit. Sokkal hatékonyabb és kevésbé költséges azonban a már meglévő szoftvereket és szolgáltatásokat használni a tanulásban, tanításban.

A közösségi média korában már nem csak oktatók, de maguk a hallgatók is létrehozhatnak tananyagokat, jegyzeteket, melyeket gyorsan átvesz az egyetemista közösség. Benedek András professzor szerint korunkban a vertikális tanulásból horizontális lesz. Ezen oktatási folyamat keretén belül a tartalom fogyasztóból tartartalom létrehozó válik. Ennek az elméleti környezetét a mai internetes szolgáltatások többségét jelentő közösségi média (Facebook, Twitter, YouTube, Wikipédia) biztosítja. A közösségi média a korábban szerkesztő központú rendszerrel szemben egy új tartalom előállítási módot biztosít. A hangsúly a közzétételről a megosztásra, a passzív jelenléttől a részvétel, hozzászólás, kommentelés felé tolódott. Közismert, hogy a szolgáltató blogok, wikik, közösségi oldalak esetében csupán keretet biztosít, és azt a felhasználók töltik meg tartalommal. Akkor is, ha a felhasználók többsége nem hoz létre tartalmat, nagyságrendekkel többen vállnak szerzővé, szereplővé, mint az újságok vagy a televízió korában. Ehhez nincs szükség jelentős tanult technikai ismeretekre. A közösségi média minimális kompetenciát és technikai hozzáértést vár el tőlünk, és a tartalomlétrehozásban egész nagy közösség vehet részt. Bárki számára lehetőség nyílt a médireprezentációra és az önreklámra a YouTube-on. Elmosódnak az én és ami, a tanár és a diák, az otthon, az iskola és a munkahely közti határok. 

2013. november 29., péntek

Facebook az egyetemen?

Amíg magyar egyetemek többsége még azért küzd, hogy a hasonló jelenségek miatt kiszorítsa a Facebook, Twitter és YouTube használatot az előadótermek padsoraiból, addig az oktatók egy kisebb elkötelezett csoportja pont az ellenkezőért dolgozik. A koncepciójuk egyszerű. Véleményük szerint az egyetemisták körében rendkívül népszerű közösségi média alkalmas arra, hogy a digitális korszak tanulási hatékony környezetévé váljon.

A mindenhol jelenlévő digitális eszközök korában élünk, így természetes, hogy átalakul annak a módja is, amiből és ahogy tanulunk, de az is, hogy mi képes elterelni figyelmünket tanulás közben. Már nemcsak annak a módja változott meg, ahogy kommunikálunk és médiatartalmakat fogyasztunk, de az is, ahogy tanulunk. A számítástechnika és a digitális eszközök oly módon beépültek a hétköznapi folyamatainkba, hogy már észrevétlenek maradnak. Úgy használjuk őket, hogy nem tanúsítunk nekik jelentőséget, mivel egy automatizált folyamat részévé váltak. Az időt és időjárást mobiltelefonunkon nézzük meg, híreket a táblagépünkön, leveleket notebookon írunk és olvasunk, számlákat már mobileszközeink kamerája segítségével fizetünk be.

Jelentős változásunk tanúi lehetünk. Ma már az elsős diákok is egyszerre sajátítják el az írás-olvasás képességét a digitális ismeretekkel. Addig, amíg az előző iskolai keretek között történik, az utóbbi addig nálunk még sajnos az otthon falai közé szorul. Sajnos, mert már egyszerre kellene megtanulni használni a ceruzát és a táblagépet, a temperát és Photoshopot. A digitális kultúra értékteremtő használatának képessége a digitális írástudás, mely széles skálán mozgó digitális eszközök hatékony használatát jelenti. Az ebből kimaradók pedig már nagyon gyorsan hátrányt szenvednek. Ahogy a kora-újkorban a latin nyelv olvasásának és használatának nem ismerete a társadalom túlnyomó részétől elvette a lehetőséget, hogy esetleg feljebb kerüljenek a ranglétrán, a digitális kultúra ismeretének kizárhat minket az információs társadalomból és limitálhatja azt, hogy például milyet állást vagy pozíciót tölthetünk be. A jó hír az, hogy még az egyetemi képzés ideje alatt is behozható a hátrány.
Oktatóként és médiakutatóként éppen ezért azt kutatom, hogyan használhatók a mindennapi internetezési gyakorlat rutinja tanulásra. Hogyan tudjuk hatékonyan használni a Facebookot, Twittert, YouTube-ot tanulásra és az oktatókkal, illetve hallgatókkal történő kommunikációra?

A tudás megszerzésének módja is jelentős változásokon ment keresztül. Az oktatási intézményeke egyelőre nehezen tudnak felzárkózni az ismeretszerzés felgyorsult tempójához és széles regiszteréhez. A világháló mindennapi életbe való beépülésének következményeként radikálisan megváltozott az információszerzés, olvasás, valamint a tanulás mechanizmusa. Ennek következményeként a felsőoktatásban tanuló hallgatók részéről ma igény mutatkozik az ismeretek gyors megszerzésére. Az okok közé sorolhatjuk az olvasási szokások átalakulását, az igényt és kényszert, hogy a tudáshoz minél gyorsabban férjünk hozzá, és a pragmatikus szempontot, miszerint a hallgatók nagy része már nem nyomtatott, hanem online szakirodalmat használ, és nem könyvtárban, hanem a világhálón keres. Alapvető tapasztalat azonban, hogy a fizetős tudományos adatbázisok, amilyenek a JSTOR, Web of Science és EBSCO, nem engedik be a Google keresőmotorját.

2013. november 6., szerda

Elérhető a 4. VLL konferencián tartandó előadásom absztraktja:

Images in the Network Age: Picturing Augmented Reality
Since the introduction of Virtual Reality and ubiquitous computing the use of
immersive Augmented Reality (AR) technologies has entered the scientific, educational,
media and cultural domains. Augmented reality (AR) is a live view of a physical, realworld
environment whose elements and details are augmented (or in some cases supplemented)
by computer-generated visual sensory input. The view of reality is modified
(or in some radical cased replaced) by images accessed through the network. The visible
result enhances or alters our perception of reality, as the augmentation is in real-time and
in semantic context with environmental elements.
The present paper aims at introducing AR as a phenomenon where the real-world
scenery is mixed with layers of virtual images. This talk investigates the significance of
user-generated content and raises the question: how much will the view of the future be
based both on augmented scenery generated by images uploaded to the network and the
user-computer interaction.

http://www.hunfi.hu/nyiri/VL_4/

2013. november 3., vasárnap

Wikipédia az egyetemen?

Megjelent az újvidéki Magyar Szóban a Wikipédiával foglalkozó cikkem

Wikipédiára nem hivatkozunk! – hangzik el gyakran az egyetemi kurzusokon. Függetlenül sok egyetemi oktató ellenérzésétől, a Pew kutatóintézet felmérése szerint 2012-ben az egyetemisták nagy része már napi szinten használja a Wikipédiát ismeretszerzése. Joggal merül tehát fel a kérdés, hogy ez a fajta információszerzési mód vajon milyen előnyökkel, hátrányokkal, kockázatokkal jár?

Mivel a Wikipédia tartalmának mintegy 7%-a folyamatos vandalizmusnak van kitéve, mely szándékos törlést, az adatok meghamisítását és reklámok beépítését jelenti, ésszerűnek tűnik bizonyos oldalakat és fogalmakat védetté alakítani. A védelemnek több fajtája létezik. Bizonyos oldalakat csak tapasztalt, a szerkesztésben már bizonyított felhasználók módosíthatnak. A kevésbé védett oldalakon végrehajtott módosítások nem jelennek meg rögtön, hanem tapasztalt felhasználók jóváhagyására várnak.
Annak ellenére, hogy a közösség hozza létra a tartalmát, a Wikipédia szerkesztői között is létezik hierarchia, azonban felhasználók előléptetésének módja merőben különbözik a kiadói környezetben érvényestől. Az enciklopédia használatához nem szükséges bejelentkezni, sőt a nem védett oldalak is bejelentkezés nélkül szerkeszthetők. A rendszer ilyenkor csak az IP címet regisztrálja, ami az állandó IP címek esetében a felhasználót is azonosítja, míg a dinamikus IP címek esetében csupán a felhasználó földrajzi régióját határolja be.
Akik komolyabb szerkesztéseket szeretnének eszközölni, azoknak regisztrálniuk kell a Wikipédián. „Meglett” felhasználókká automatikusan azok válhatnak, akik legalább 4 napja regisztráltak és 10 szócikket szerkesztettek. Ez még csak egy mennyiségi szűrő, az általuk szerkesztett tartalmat ugyanis nem ellenőrzik. A magasabb szerkesztői szinteket kérésre lehet elérni. Az ellenőr vagy Reviewer szerepe például a még függőben lévő szerkesztések jóváhagyása, ha valaki azonban hivatalnak vagy „Bureaucrat” szeretne lenni, és ezzel adminisztrátorok kinevezési jogával is bírni, akkor a kérést már a hivatalnokok közössége vizsgálja meg. Az adminisztrátorok jogosultak törölni, védetté nyilvánítani vagy éppen blokkolni oldalakat. Annak bizonyságául, hogy a Wikipédia egy sajátos intézménnyé vált, mi sem szolgál jobban, mint hogy létrejött az ombudsman funkció is. Az ezt a szerepet betöltő felhasználók személyiségi jogaival kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. A szerkesztői szintek listája folyamatosan bővül és elérhető a (http://en.wikipedia.org/wiki/Wikipedia:User_access_levels) oldalon.
A védett oldalak közé tartoznak a történelmi személyiségről és vitatott jelenségekről szóló cikkek. Az óriási listán néhány, csak szűk érdeklődési körbe tartozó cikk mellett szerepel Abraham Lincoln, Martin Luther King, valamint az arab tavaszhoz kapcsolódó aktuális esemény, az egyiptomi polgárháború is. Számos esetben a felhasználók üzeneteket hagynak cikkeknél, jelezve, hogy azokon milyen változtatásokat kellene végrehajtani, ezek alapvetően módszertani kérdések, a pontos forrásmegjelölésre, egy semlegesebb leírásra, vagy ténybeli kétségekre vonatkoznak. Épp Tolkien Középföldével foglalkozó szócikknél jelenik meg a megjegyzés, miszerint „Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi.”
Nem kétséges, hogy a Wikipédia legfontosabb tulajdonságai a gyors információközlés és a már meglévő adatok, szócikkek összelinkelhetősége. Míg egy nyomtatott kiadvány esetében több évbe telik, amíg a legújabb, a tudományos közösség által már elfogadott eredmények megjelennek, ugyanez a Wikipédián néhány óra alatt lehetséges. Élénk vita és oldalszerkesztési láz tört ki például a 2006-ban a Plútó kapcsán (http://en.wikipedia.org/wiki/Pluto), amikor a bolygót átminősítették törpebolygóvá. A legmeglepőbb azonban talán épp azt volt, hogy az oldal szerkesztésében és a vitában épp a Nemzetközi Csillagászati Unió tagjai vettek részt, akik aznap szavazták meg a döntést. A Wikipédia így komoly tudományos, egyetemi viták helyszínévé vált.
Az egyetemi oktatásban részt vevő hallgatók már képzésük első félévében megtanulják, hogy milyen fontos és elengedhetetlen a tudományos források használata. Lehetetlen egyes kurzusokat úgy abszolválni, hogy egyéni kutatásukhoz ne használnának szakirodalmat. A Wikipédia szócikkei folyamatosan bővülnek szakirodalmi hivatkozásokkal, így, ha az online enciklopédiára nem is, de az ott szereplő hivatkozásokra már tudományos munkákat is építhetünk, feltéve, ha azokat el is tudjuk érni.
Mivel a Wikipédián megjelent a szócikkek rangsorolása is, így az olvasók ma már találkozhatnak kiemelt szócikkekkel is. Ezek közös jellemzője, hogy formailag szépen és átfogóan vannak megírva; tartalmuk pontos, megbízhatóak és amennyire csak lehet, állandóak; szemléletük és hangvételük semleges.
Ma már nem csupán a Wikipédia jelenik meg az egyetemen, de az egyetem is megjelenik a Wikipédián. Mind több kurzuson szerkesztenek a hallgatók szócikkeket, hogy ily módon járuljanak hozzá a tudás online terjedéséhez, és „adjanak vissza valamit” az internetes közösségnek. A szócikkek szerkesztése mellet a hallgatóimmal minden félévben elvégzünk egy kísérletet, szigorúan tudományos alapon, hogy a hallgatók ellenőrizhessék a Wikipédia szerkesztési mechanizmusának működését. Átírjuk Petőfi Sándor születési dátumát, illetve fiktív adalékokat fűzünk egy kistelepülés történetéhez. Az előbbi hibát jellemzően pár perc után kijavítják, míg az utóbbit csak hetek után veszik észre.

2013. október 30., szerda

Elkezdtük a felmérést az online publikációs paradigmával a KJF hallgatók körében. Nagy munka lesz az adatok feldolgozása, még gondolkozunk a publikáción.

2013. október 22., kedd

Megérkeztem az IPM novemberi számában megjelenő Külonutas hálózatok korrektúrája.
A lead röviden:

A mai világhálóval, Word Wide Web-bel párhuzamosan az 1990-es években még több globális hálózat létezett, és versengett az elsőbbségért az interneten, mely önmagában a fizikai eszközök összessége volt. Utólag azonban már csak a győztesre emlékszünk. De vajon mi jelenthette a gyakran hajszálnyi különbséget a siker és kudarc, a fennmaradás és eltűnés között a hálózatok világában?

2013. október 14., hétfő

A mai Online publikációs paradigma órán a Digitális pedagógia 2.0 kötetet vizsgáltuk meg.
A kötet elektronikus formában megrendelhető innen:

http://www.interkonyv.hu/konyvek/?isbn=978-963-2798-07-3