A hagyományos
tanulási modellek pajzsán az első lyukat az e-mail ütötte, mely a hallgatók
részére a tanárok folyamatos elérhetőségét feltételezte. A korábban néhány napos levél fordulta órákra
változik. A Facebook megjelenésével a tanáraik,
akik általában regisztrált felhasználói a közösségi oldalnak mindenkor
elérhetővé váltak a hallgatók számára. Egyik kedvenc kérdésem a hallgatóim
felé, hogy kezdeményeznének-e oktatójukkal csevegést a Facebookon éjfél után, akkor,
ha látják, hogy az elérhető. Szinte mindenki azt válaszolta, hogy igen. És
bekopognának-e hozzá, ha látják, hogy éjfél után is ég nála a villany? Természetesen
nem, válaszolták. De nem azonos módon lépünk be a magánszférájába, ha online
bekopogunk hozzá, mint a valódi térben, kérdezem ezután, elindítva ezzel egy
izgalmas párbeszédet. Megint csak elmosódik a határ a magán és iskolai szféra
között. Az új technológiák új kommunikációs formákat és tanulási környezetet
hoznak létre.
Ahhoz, hogy fenntarthassuk a figyelmet és érdeklődést,
oda kell vinni a tananyagot, ahol a tanulók vannak. Közösségi tanulási modell
alakult ki. Az intézmények és tanszékek saját Facebook oldalt hoznak létre, és
ezek segítségével kommunikálnak a hallgatókkal. Egye szemináriumokhoz és
előadásokhoz csoportokat indítanak, ahol az aktuális tananyag mellett
megosztják a témával kapcsolatos legújabb híreket. Így a hallgatók üzenőfalán a
személyes hírek, az én üzenetei mellett egyszerre jelennek meg a tanulmányokkal,
tanulással kapcsolatosak is. Jó ötlet tehát a világ 2. leglátogatottabb
weboldalát tanulási környezetté tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése