Facebook az egyetemen?

Amíg magyar egyetemek többsége még azért küzd, hogy a hasonló jelenségek miatt kiszorítsa a Facebook, Twitter és YouTube használatot az előadótermek padsoraiból, addig az oktatók egy kisebb elkötelezett csoportja pont az ellenkezőért dolgozik. A koncepciójuk egyszerű. Véleményük szerint az egyetemisták körében rendkívül népszerű közösségi média alkalmas arra, hogy a digitális korszak tanulási hatékony környezetévé váljon.

A mindenhol jelenlévő digitális eszközök korában élünk, így természetes, hogy átalakul annak a módja is, amiből és ahogy tanulunk, de az is, hogy mi képes elterelni figyelmünket tanulás közben. Már nemcsak annak a módja változott meg, ahogy kommunikálunk és médiatartalmakat fogyasztunk, de az is, ahogy tanulunk. A számítástechnika és a digitális eszközök oly módon beépültek a hétköznapi folyamatainkba, hogy már észrevétlenek maradnak. Úgy használjuk őket, hogy nem tanúsítunk nekik jelentőséget, mivel egy automatizált folyamat részévé váltak. Az időt és időjárást mobiltelefonunkon nézzük meg, híreket a táblagépünkön, leveleket notebookon írunk és olvasunk, számlákat már mobileszközeink kamerája segítségével fizetünk be.

Jelentős változásunk tanúi lehetünk. Ma már az elsős diákok is egyszerre sajátítják el az írás-olvasás képességét a digitális ismeretekkel. Addig, amíg az előző iskolai keretek között történik, az utóbbi addig nálunk még sajnos az otthon falai közé szorul. Sajnos, mert már egyszerre kellene megtanulni használni a ceruzát és a táblagépet, a temperát és Photoshopot. A digitális kultúra értékteremtő használatának képessége a digitális írástudás, mely széles skálán mozgó digitális eszközök hatékony használatát jelenti. Az ebből kimaradók pedig már nagyon gyorsan hátrányt szenvednek. Ahogy a kora-újkorban a latin nyelv olvasásának és használatának nem ismerete a társadalom túlnyomó részétől elvette a lehetőséget, hogy esetleg feljebb kerüljenek a ranglétrán, a digitális kultúra ismeretének kizárhat minket az információs társadalomból és limitálhatja azt, hogy például milyet állást vagy pozíciót tölthetünk be. A jó hír az, hogy még az egyetemi képzés ideje alatt is behozható a hátrány.

Oktatóként és médiakutatóként éppen ezért azt kutatom, hogyan használhatók a mindennapi internetezési gyakorlat rutinja tanulásra. Hogyan tudjuk hatékonyan használni a Facebookot, Twittert, YouTube-ot tanulásra és az oktatókkal, illetve hallgatókkal történő kommunikációra?

A tudás megszerzésének módja is jelentős változásokon ment keresztül. Az oktatási intézményeke egyelőre nehezen tudnak felzárkózni az ismeretszerzés felgyorsult tempójához és széles regiszteréhez. A világháló mindennapi életbe való beépülésének következményeként radikálisan megváltozott az információszerzés, olvasás, valamint a tanulás mechanizmusa. Ennek következményeként a felsőoktatásban tanuló hallgatók részéről ma igény mutatkozik az ismeretek gyors megszerzésére. Az okok közé sorolhatjuk az olvasási szokások átalakulását, az igényt és kényszert, hogy a tudáshoz minél gyorsabban férjünk hozzá, és a pragmatikus szempontot, miszerint a hallgatók nagy része már nem nyomtatott, hanem online szakirodalmat használ, és nem könyvtárban, hanem a világhálón keres. Alapvető tapasztalat azonban, hogy a fizetős tudományos adatbázisok, amilyenek a JSTOR, Web of Science és EBSCO, nem engedik be a Google keresőmotorját.