Facebook az egyetemen: erőssége, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek

Ahogy a tanulási-tanítási környezetről folytatott vitákba, úgy a felnőttoktatásról szóló diskur- zusba is bekerült a felhasználók által létrehozott tartalom és közösségi oldalak problematikája. Ezzel egy időben a recepció lényeges kérdéseivé vált a megváltozott tanár-tanuló viszony, a hiteles források kérdése, illetve a tudás megszerzésének átalakult módja. A világháló minden- napi életbe való beépülésének következményeként radikálisan megváltozott az információ- szerzés, olvasás, valamint a tanulás mechanizmusa. Ennek következményeként a felhasználók részéről ma igény mutatkozik az ismeretek gyors megszerzésére. Az okok közé sorolhatjuk az olvasási szokások átalakulását, az igényt és kényszert, hogy a tudáshoz minél gyorsabban férjenek hozzá, és a pragmatikus szempontot, miszerint az olvasókból lett felhasználók nagy része már nem nyomtatott, hanem online szakirodalmat használ, és nem könyvtárban, hanem a világhálón keres.

A prezentáció: http://www.slideshare.net/szutszoltan/sze-konferencia-szts-zoltn

Nemzetközi konferencia

Versenyképesség és egyetem?

Nemzetközi konferencia a Kodolányin!

A látható web

Ma előadást tartottam az ELTE-n a Látható web sorozat keretében.

A világháló megjelenésével radikális fordulat következett be publikációs rendszerünkben. A linkeket tartalmazó szöveg, a hipertext után elterjedt Web 2.0, a közösségi tartalomlétrehozás, melynek keretében a szolgáltatók csupán az online felületet biztosítják, és már a felhasználó tölti fel tartalommal, hogy később e tartalom köré közösségek, hálózatok alakuljanak ki. A bárki által szabadon írható világháló környezetében az évszázadokon át, a nyomtatott sajtó, könyvek, az elektronikus média hivatásos tartalomlétrehozó rendszerével szemben új típusú tartalom előállítási - publikációs paradigma jelent meg. Ez a publikációs környezet blogok, wikik, LMS (learning management system – elektronikus tanulási környezet) és közösségi oldalak segítségével nagy lépésekkel alakítja át a jelenben a kulturális és tudományos intézményrendszerünket (Molnár 2013).

Korunk médiáját a konvergencia jellemzi, melynek hatására valamennyi tartalom (szöveg, kép, zene, mozgókép) egyazon digitális csatornán érkezik. A jelenséget meghatározó digitális konvergencia az a folyamat, mely a telefon-, a számítógép- és a médiatechnológiák egyidejű digitalizálódása, szolgáltatásaik, hálózataik, végberendezéseik csereszabatossá válását eredményezte. (Csigó 2011) A médiakonvergencia környezetében a közösségi tartalom-létrehozás következményeként a világhálón végérvényesen megkérdőjeleződtek a szerző és az olvasó Roland Barthes és más teoretikusok által korábban már kikezdett rögzített pozíciói. (Barthes 1996) Ezzel egy időben elmosódtak a magán és a nyilvános, a valós és a fiktív közti viszonylag merev határok is.

Az olyan Web 2.0-ás környezetben, amilyen a Facebook, YouTube vagy éppen a Wikipédia, az eddigi alkotói és kiadói folyamat is megváltozik. A világháló írható/olvasható tulajdonságának köszönhetően a felhasználóból egyszerre lehet szerző, sőt kiadó. Megszűnnek az eddigi ellenőrzési, kapuőri mechanizmusok. Ennek következményeként a szerzők/felhasználók/kiadók digitális, online hálózatokba tömörülnek ismeretségi, érdeklődési szempontok alapján.

„A digitális számítógép elterjedésével alapvető változás indult meg az ember és a szöveg viszonyában. Mint az első masszív mennyiségben digitalizált médium, a szöveg több funkciója is kiemelten fontossá vált a program alapú reprezentációs környezetben. […] Más tekintetben a szöveg, illetve a szöveg létrehozásának aktusa immáron végérvényesen eltávolodott attól a praxistól, ami a nyomtatás előtti, majd a gutenbergi tradíciókat is jellemezte. Nem pusztán formai, esztétika, netán technikai változásról van szó, sokkal inkább mély struktúrát, szemléletet, mediális és technológiai mérföldkőről.” (Dragon 2014, 64)

A prezentáció anyaga elérhető a:

https://drive.google.com/file/d/0B0LEsV0Hi3LAYlZtdmJQbFNLNkE/edit?usp=sharing

Google Art Project - A Múzeum újjászületése a világhálón és a művészettörténész képzés 2.0

A Google Art Project online gyűjteményének egyik fontos darabja lett Petőfi Sándor Nemzeti dala, melynek kéziratát a megóvása érdekében több mint negyven évig a nyilvánosságtól elzártan őrizték. Most El Greco Megváltójával, Sandro Botticelli Vénusz születésével és Van Gogh Napraforgóival együtt digitálissá vált és bármikor, bárhonnan, bárki által megtekinthető a világhálón. Olyan közelről, ahogy a valóságban sohasem lehetne. Még egy szakember számára sem. A Google Art Project kapcsán arról írunk, hogyan alakul át a múzeum fogalma a világhálón, és hogyan változtatja meg a művészet és művészettörténész képzés világát.

A világ kétszáz múzeuma és a szoftveróriás összefogásával létrejött 40.000 műalkotást bemutató Art Project ma már a világ legnagyobb online galériája, melyet számítógépünk, táblagépünk vagy okostelefonunk képernyőjén járhatunk be. A múzeum ilyen jellegű újragondolásával értelmüket vesztik az olyan rituális fogalmak, mint a sorban állás, belépőjegy vásárlás, a műveket védő kordonok vagy éppen a művészettörténész oktatás. Lehet persze, hogy ezek a mozzanatok valakinek hiányozni fognak az épületek impozáns hangulatával együtt. Az épületek és a művek a helyükön maradnak és továbbra is látogathatók lesznek, azonban a múzeum fogalma lép ki a tárgyi világból. A gyakran gigapixel felbontásban lefényképezett művekhez a digitális nagyítás segítségével egészen közel lehet hajolni, olyan közel, hogy láthatók a kiszáradt festék repedései is. A virtuális múzeum így új perspektívát ad a műveknek, új eszközt a befogadóknak és művészettörténészeknek.

Az Art Project szép csendesen vált a világ legnagyobb, ingyenesen látogatható kiállítóterévé. Az online megtekinthető képek nem csupán két dimenzióban, de a Google Föld technikájára épülő 3D rendszerben is megtekinthetők, számos múzeum belső tere ilyen módon körbejárható. De nem csak a teret, a műalkotásokat is birtokba vehetjük virtuálisan. A jelenleg elérhető kétszáz múzeum műkincseiből válogatva létrehozhatjuk a saját galériáinkat is, melyet megoszthatunk ismerőseinkkel a Facebookon, Twitteren vagy a Google+-on.

Ez a múzeum már megszünteti a földrajzi távolságot, nem tesz különbséget szegény és gazdag múzeum között, a virtuális térben egymás mellé, egy kattintásnyira helyezi a műtárgyakat. Az alkotások tulajdonjoga a tárgyi és az online világban is továbbra a múzeumok birtokában van. A művek válogatását és digitalizálását az intézmények végzik, az online megjelenést és a nyilvánosságot pedig a Google és a felhasználók aktivitása, megosztásai biztosítják.

Oktatóvideók a YouTube-on

A világ harmadik legnépszerűbb weboldalát 1 milliárd felhasználó keresi fel havonta, hogy 6 milliárd órányi videót nézzen meg, és az USA-ban több nézője van, mint bármely kábeltévé csatornának. Kézenfekvővé tűnik tehát a legnagyobb videómegosztó oldalt tanulásra, tanításra használni. A YouTube ezt felismerve létrehozta az EDU(cation) projektjét, mely már jelenleg több mint 700,000 oktatási videót tartalmaz összesen 800 csatornán. A válogatás és szerkesztést közösségre – tanárok közösségére – bízták, melynek tagjai folyamatosan kutatják a YouTube adatbázisát annak reményében, hogy új videókat adhassanak a gyűjteményhez. A feladat nem egyszerű, percenként ugyanis 100 órányi videót töltenek fel az oldalra. Az EDU projektben elérhető videók tartalma rendkívül széles skálán mozog. Az irodalomtól az atomfizikáig, a populáris kultúrától az antik műveltségig minden témában találunk tananyagot. A kezdeményezés célja nem más, mint hogy létrehozzák a világ legnagyobb, ingyenes multimédia könyvtárát. A tömegkommunikáció közvetítette képi, mozgóképi tanulás ötlete nem új keletű, a televíziózásban találkoztunk már vele, nyomait pedig még ma is meg lehet találni a tudományos-ismeretterjesztő tematikus csatornákban. A legnagyobb közösségi oldal azonban tud valamit, amit a tévécsatornák nem. A YouTube-os kurzusok előnye, hogy segítségükkel az oktatás tértől és időtől függetlenné válik, senki sem késik el az órákról, egyszerre lehet oktatni 10 vagy 10 ezer résztvevőt, úgy, hogy az interaktivitásnak köszönve mindenki részvevővé válhat, kommenteléssel pedig azonnal hozzá lehet szólni a témához. A videók alatti kommentekben kibontakozó viták pedig gyakran hasonló intenzitásúak, mint az egyetemi szemináriumokon zajlók. 

Lady Gaga és a tweetelt tananyag

Magyarországon a Twitter alapvetően a hírességek jelenségével olvadt össze, akik gyakran a nap 24 órájában osztják meg gondolataikat 140 karakterben több tízmillió követőből álló közönségükkel. Katy Perry 48, Justin Bieber 47, míg Lady Gaga 40 millió követővel bír. De vajon hogyan válhat a Twitter a tanulás, tanítás eszközévé? Mind gyakrabban hallani az információs túlterhelésről, és egyre többen próbálják egyszerűsíteni életüket, hogy csak feldolgozható információ mennyiséget engedhessenek be. Úgy kezelik az őket körülvevő információtengert, mint egy könyvtárat, melyből csak azt kötetet emelik ki, melyre kíváncsiak. A Twitter pedig a maga 140 karakteres üzenet limitjével kizárja a túlbeszédet. Egy adott egyetemi kurzus jegyzeteit tweetekben összefoglalni nem jelent mást, mint a lényegre koncentrálni. Azok a hallgatók például, akik a tantárgyaikkal kapcsolatos információkat osztják meg ilyen módon, megtanulnak kiváló összefoglalásokat készíteni. Ma még általában az oktatók tweetelnek, de ezeket az üzeneteket mind több hallgató osztja meg, és angliai egyetemeken indítanak kísérleti jelleggel olyan e-learning, internetes kurzusokat, melyek kizárólag a Twitteren zajlanak.

Facebook a tanteremben

A hagyományos tanulási modellek pajzsán az első lyukat az e-mail ütötte, mely a hallgatók részére a tanárok folyamatos elérhetőségét feltételezte.  A korábban néhány napos levél fordulta órákra változik. A Facebook megjelenésével a tanáraik, akik általában regisztrált felhasználói a közösségi oldalnak mindenkor elérhetővé váltak a hallgatók számára. Egyik kedvenc kérdésem a hallgatóim felé, hogy kezdeményeznének-e oktatójukkal csevegést a Facebookon éjfél után, akkor, ha látják, hogy az elérhető. Szinte mindenki azt válaszolta, hogy igen. És bekopognának-e hozzá, ha látják, hogy éjfél után is ég nála a villany? Természetesen nem, válaszolták. De nem azonos módon lépünk be a magánszférájába, ha online bekopogunk hozzá, mint a valódi térben, kérdezem ezután, elindítva ezzel egy izgalmas párbeszédet. Megint csak elmosódik a határ a magán és iskolai szféra között. Az új technológiák új kommunikációs formákat és tanulási környezetet hoznak létre.

Ahhoz, hogy fenntarthassuk a figyelmet és érdeklődést, oda kell vinni a tananyagot, ahol a tanulók vannak. Közösségi tanulási modell alakult ki. Az intézmények és tanszékek saját Facebook oldalt hoznak létre, és ezek segítségével kommunikálnak a hallgatókkal. Egye szemináriumokhoz és előadásokhoz csoportokat indítanak, ahol az aktuális tananyag mellett megosztják a témával kapcsolatos legújabb híreket. Így a hallgatók üzenőfalán a személyes hírek, az én üzenetei mellett egyszerre jelennek meg a tanulmányokkal, tanulással kapcsolatosak is. Jó ötlet tehát a világ 2. leglátogatottabb weboldalát tanulási környezetté tenni.